Én is nap, mint nap szembe kerülök mindenféle problémával, azonban bármilyen nehéz is, ezeknek az akadályoknak mind mind üzenete van!

Minek is kellene ma Magyarországon válallkozni? - teszik fel olyan sokan ezt a kérdést manapság. Igen, a vállalkozói lét lassan meghal, mert a politika …, mert a gazdaság …, mert a környezet…, a sok kifogás megöli a cselekvési vágyat az emberek fejében. Nézzük csak meg az utca legtöbb emberét: ugyanaz a forgatókönyv nap mint nap: ébredés után egésznapos rohanás, stressz, és épp a legfontosabb dolgok kerülnek ki mindíg a fókuszból, hogy valójában miért is van mindez! Mi ennek a hajtásnak a legfőbb célja? Legtöbben erre azt felelik, hogy el kell tartani a családot, helyt kell állni! De boldog így az ember? 10-ből 9 megkérdezett utálja a munkáját, azt a munkát, azt a tevékenységet, amit napjában 8-10 órában végez! Rendjén van ez? HÁT NEM! Akkor miért nem változtat rajta ez a 90%? Itt merül fel a számtalan kifogástenger.
Én, mint egy borsod megyei, miskolci fiatal vállalkozó nő szeretném bizonyítani, hogy egy hártányos helyzetűnek tartott országrészből is lehet sikeres vállalkozást létrehozni. Igen, ez munkával jár, igen ez nehéz, és sok az akadály. Pláne környékünkön. Sajnos alkalmazotti munkatapasztalattal nem rendelkezem, így nem tudom milyen a másik oldal, hiszen már 18 évesen saját cégem és vállalkozásom volt. Étterememet az egyetemista évek alatt kezdtem el üzemeltetni, ami környékünk legforgalmasabb vendéglátóegysége, amit a mai napig élvezettel vezetek, és irányítok. Hogy megérte e? IGEN! Hogy könnyű volt e? NEM!
Én is nap mint nap szembe kerülök mindenféle problémával, azonban bármilyen nehéz is, ezeknek az akadályoknak mind mind üzenete van: tudom, hogy azért gördülnek elém, hogy erősítsenek. Tudom, hogy folyamatosan erősödnöm kell az élet számos területén: hatékonyabb akarok lenni. Ehhez viszont nekem kell megküzdenem a felmerülő gondokkal, hiszen tudom jól, hogy a siker árát sajnos előre kérik: pénzben, időben, és lemondásban kell megfizetni. Ezt a részt senkisem irigyli. Az a 10-ből 9 ember, aki a hétköznapok rabságában él, úgy gondolja, hogy előbb ide a sikerrel, és majd utána valamit hozzáteszek a dologhoz. Ők a “bárcsak” emberek, akik a lottó 5-ösben bíznak, és szerencsétlenségükért mindenki más a felelős.
Jó hírem van:

mindez fejben dől el, és nem a körülmények alakítják sorsunkat, hanem mi magunk.

Ha úgy gondolkodom, hogy fiatal borsodi lányként nem lehet sikeres étteremvezetőnek lenni, akkor ma nem vagyok az. Ám én arra gondoltam, hogy én megküzdök a felmerülő problémákkal, és nekem sikerülnie kell. Az elején persze hogy senki nem fogadott el egy szőke fiatal lányt vezetőként, persze, hogy nem tudtam leülni tárgyalni úgy, ahogy ma tudok. Rengeteg akadály merült fel, amivel magamnak kellett megbírkóznom, hiszen én magam akartam a sikeres étteremtulajdoos lenni. Számomra ez az utazás közel 12 éve tart, és úgy gondolom, hogy életem végéig fogom képességeimet fejleszteni: éget a vágy, hogy új dolgokat tanuljak meg, hatékonyabbá fejlesszem magam, mert csakis így tudom elérni célom.
Biztatok mindenkit arra hogy vegye kezébe sorsa irányítását! Más nem fogja helyettünk az utat végigjárni, és tudom, hogy a siker az árát előre kell megfizetni, és nagyon drágán adják, de maximálisan megéri. /nemcsak anyagilag!/ 
Fogjunk össze, hogy könnyebb legyen az út! Hajrá fiatal vállalkozók!

A cikk lelőhelye: VÁLLALKOZZ ITTHON.HU - 2015. március 10.  Bővebben: http://www.vallalkozzitthon.hu/hirek/Minek-vallalkozni--fakadt-ki-Reka

A jövő reménysége

Oszlánczi Réka a Creppy Franchise palacsintabirodalom tulajdonosa húsz évesen már saját vállalkozást üzemeltetett. Miskolcon született, 1983. október 7-én. A Creppy PalacsintaHáz Étterem alapító tulajdonosa, a Creppy Frenchise System megalkotója és üzemeltetője. Gimnáziumi szerelmével tizennégy éve kiegyensúlyozott párkapcsolatban él. Emelt színtű angol szakon érettségizett 2002-ben, a miskolci Zrínyi Ilona Gimnáziumban. A Miskolci Egyetem Bölcsésztudományi Karán, angol nyelv- és irodalomtanár, valamint szociológia szakon végzett 2007-ben. Egyetemi talnulmányai alatt, egy évvel az érettségi után (2003-ban, húsz évesen) már saját fagylaltozót üzemeltetett. Később, 2005-ben nyitott egy cukrászdát is. A diplomaosztó előtt egy évvel a cukrászdát és a fagylaltozót lecserélte egy nagyobb volumenű vállalkozásra. Huszonhárom évesen, 2006 őszén nyitotta meg az avasi pincevilág (Miskolc) szívében palancsintaház-éttermét. 2013-ban hobbiból sportedzői képesítést szerzett, aerobic szakirányon. Az üzleti élet két legnagyobb kihívásával kellett szembenéznie, hiszen női mivolta mellett fiatal kora is előítéleteket ébresztett az emberekben. Szakmaiságát az átlagnál jóval magasabb szinten kellett bizonyítania ahhoz, hogy egyenrangú félnek tekintsék. Számtalan vezetéselméleti, tárgyalástechnikai és személyiségfejlesztő könyv segítségével képezte és a mai napig képzi önmagát. Vállalkozásának demográfiai jellemzői sem voltak a legkedvezőbbek, ugyanis az ország egyik legfejletlenebb megyeszékhelyéről indult, ahol az enervált gazdasági mutatók mellett kevés üzleti lehetőség adódik, és óriási a munkanélküliség. Az ott élők többsége egyáltalán nem nyitott az új dolgokra, ami a palancsintával készült ételkülönlegességek esetében ugyancsak jelentős hátránynak számított. Felsőfokon beszél angolul, alapfokon németül. 2008-ban kezdte el dokumentálni vállalkozásának működési folyamatait, 2013-ban állt össze a kifinomult palancsinta biblia minden részlete. 2014 elején csatlakozott a FIVOSZ-BossConnect Mentor Programhoz. Mentora, Berta Zsolt sugallatára indította útnak a budapesti terjeszkedést. 2014. október 27-én nyílt meg az első franchise Creppy PalacsintaHáz Étterem, Creppy CaféCino néven. 2014. november 22-én, a Fiatal Vállalkozók Hete záróeseményén a „A Jövő Reménysége” különdíjjal ismerték el kiemelkedő teljesítményét. A Creppy PalacsintaHáz Étterem felvirágoztatását életművének tekinti, amivel a nők figyelmét szeretné felhívni arra, hogy igenis merjenek eltérni az átlagtól, újítsanak. Az elmúl tíz évet a következőképpen jellemezte: „Fiatal nőként hatalmas kihívást jelentett elfogadtatnom magam a munkatársakkal, továbbá az üzleti partnerekkel. Az előítéletek nem könnyítették meg a dolgom, ám erre még én is rátettem egy lapáttal, hiszen húsz évesen, szőke nőként vonultam be az üzleti megbeszélésekre. Úgy tűnik, szeretem a kihívásokat. A gasztronómia iránti elhivatottságomat és a vállalkozói életstílust a szüleimnek köszönöm meg. Büfékben, bisztrókban nőttem fel, az ő munkahelyük volt az én játszóterem. Természetesen volt gyermekkorom a véndéglátói iparágon kívül is, mégis ez áll legközelebb a szívemhez. A jelenlegi üzletlánc-rendszer első étterme túlélte a globális gazdasági válságot, az ország egyik mostohagyermekeként kezelt megyeszékhelyéről indult, és sok más hátráltató tényező ellenére sikeres lett. Ezzel annyit szeretnék üzenni minden nőnek, valamint természetesen a férfiaknak is, hogy semmi sem állíthatja meg az embert, ha valamit szívből csinál. Az önmagunkban való kételkedés pedig a Lifelong Learning egyik mozgatórugójaként használható.”

A cikk lelőhelye:  TOP 50 SIKERES - 2015. évkönyv -XVIII. Évfolyam 196. Szám